Vágom a centit... + évzáró

Vasárnap elbúcsúztunk a nagyobbik fiam tanító nénijétől. Úgy sírtunk mindannyian anyukák, mint akiknek muszáj.  Amikor pedig a gyerekek elmondták a búcsú-verset, akkor a tanító néni is kész volt teljesen:

Mentovics Éva

KÖSZÖNÖM

Ő tanított betűt írni,
megfogta a kezemet.
Így bíztatott: nehogy feladd!
Ügyes vagy, ez megy neked.

Mosolyával simogatott,
dicsért kedves szóval.
Ha valami rosszat tettünk,
elég volt egy sóhaj…

Ha az utcán átsétáltunk,
kézen fogva vezetett.
Ha valamit megkérdeztünk,
máris jött a felelet.

Mesét mondott, dalolt nékünk,
kedves, csengő hangon.
Víg dalait azóta is,
ma is szinte hallom.

E kis virág elmond mindent,
amit én csak érzek.
Az elrepült, dolgos évet
így köszönöm én meg.

Dolgos-szorgos 4 év van mögöttünk. Rengeteg figyelmet, türelmet, törődést, szeretet kaptak tőle a gyerekek. Ő még nagybetűs PEDAGÓGUS. Pedig lassan-lassan már a nyugdíj kapuját kopogtatja - ám ezt nem lehet rajta észrevenni. Sajnálom, hogy búcsúzni kellett tőle. Bár persze nem véglegesen, hisz a gyerekek is majd az új tanévben bármikor felkereshetik őt szünetben, és ha ez nem lenne elég a fiamnak, itt lakik a másik utcában hozzánk képest :)

(Azt még hozzá kell tennem, hogy négy évvel ezelőtt, mikor volt a beiratkozás előtti összevont szülői értekezlet, első pillanatban ő volt számomra a legszimpatikusabb a négy tanító néni közül. Meg sem kellett neki szólalni. Jó volt az akkori megérzésem, és ebből Gabó sokat profitált az elmúlt négy év alatt.)

A tanévzáró ünnepség alatt összefutottam az esti iskolám tagozatvezetőjével is, akitől megtudtam, hogy az elnök által is már jóváhagyott lista szerint jövőhét hétfőn fogok szóban érettségizni. Vágom a centit, tiszta ideg vagyok. Most vagyok abban a tipikus "semmit sem tudok" állapotban.

Kedves Veronika! Már csak a szerelék hiányzik Zafirah-ról, és postára kell adnom. Nem vagy ám elfelejtve, de most minden gyöngyömet a szekrény mélyére száműztem. Viszont jövőhét keddtől gőzerővel veszem őket elő, mert egy csomó minden a fejemben van, és azokat egyszerűen ki kell fűzni belőle.

A PIF-es lányaimat sem feledtem ám el! Ott is már csak a szerelékek hiányoznak, a gyöngyös részén már túl vagyok mindegyiknél. Jövőhéten azok is postára kerülnek!!!

....és címet kérnék, címet kérnék, címet kérnék tőletek. (majd jelentkezem e-mail-ban is)

...és most vissza tanulni. Egy hét múlva újabb életjel.

ui.: közben azért körbenézegetem a blogokat kikapcsolódásképpen és csodálatos alkotásokat látok.