Kis hírek a nagyvilágból

 Ma reggel ez a látkép fogadott. Az élmény érzésem szerint országos. 

Bár a hó szépsége már megkopott, mert az éjjel sokkal több volt - akkor még a betonon is bőven megmaradt. Öklömnyi pelyhekben szakadt éjfél-egy körül, de nem volt hozzá indíttatásom, hogy akkor kimenjek fényképezni. Na de azt hiszem, hogy lesz még benne részünk.

19-én, pénteken du. 4 óra körül készültek ezek a képek. A dupla szivárvány maradékát sikerült lekapnom. A második ív csak nagyon-nagyon halványan látszik már. A képek nem a legjobbak, mert olyan volt az egész színvilága a környéknek, hogy én még ilyet csak a napfogyatkozásnál láttam. Olyan tompa, narancsos-szürkés volt minden. Mindezek közben pedig esett az eső. Érdekes pillanatok voltak.

...és még egy apró szösszenet.
 Ugyaneznap délbe mentem a nagyfiamnak vinni az úszáscuccát, és hozni haza a táskáját. Felérek a folyosóra, mire egy számomra teljesen vadidegen fiúcska elkezd beszélni (először nem is figyeltem, mert nem gondoltam, hogy nekem), hogy: - Aannyira örülök, hogy a kisfiad elhozta nekem a pici csavarhúzót és ezzel tudott nekem segíteni....
Körülnéztem - nekem beszél? - közel s távol sehol senki, tehát biztos nekem címezte. De hogy honnét tudta, hogy kihez tartozom? :O 
De ha még láttatok, hallottatok udvarias és nagyon helyes kisfiút. Egészen el voltam tőle olvadva, hogy még vannak ilyen gyerekek.